Kinizsi

Pénteken ilyen nevű vár Nagyvázsonyban, szombaton ilyen nevű soproni sör Bükön. Egyik jobb, mint a másik.
A pénteki Völgykaland nem indult teljesen zökkenőmentesen, ami azt illeti. Tapolca előtt nem sokkal focuska lényegében elengedte az ő kipufogóját. Hát, sportosabb lett a motorhangunk, az egyszer biztos! Aztán begurulva Tapolcára - kevés ilyen számomra ismeretlen város van a Dunántúlon - nagyjából az első ház egy kipufogószerviz volt... Már nem nagyon emlékszem, milyen lehet ateistának lenni, de egy efféle gyorssegély után annak is maradni, az biztos kizárt dolog. :) Öt rugóba fájt a kitérő, meg két elvesztegetett órába, de legalább focuska jól van, köszöni szépen.
Ha majd egyszer téged is beszippant Kapolcs és környéke, egy apró praktikus tanács: ne az első napon menj! Picit még nyers, picit még képlékeny volt a dolog. A programcsinálók leginkább fekszenek a fűben, és várják, hogy nagyjából maguktól felépüljenek a helyszíneik. Viszont ex-premisek is vannak köztük. Hogy ez most ront vagy javít a helyzeten, azt nemtom... :)
Mindenesetre alig parkoltunk le egy óvodaudvarból átképzett alkalmi vendéglő mellett Taliándörögdön, máris egy Zsolti integetett ránk, talpig szakácsruhában. Az utca túloldalán, valami meglehetősen "zöld" programhelyszínen, Panni és Peti magyarázta, hogy ők persze majd fognak bábozni erősen a gyerekeknek/-kel, csak még most rápihennek egy kicsit. Aztán már hazafelé, Kapolcson csodálkozott be az utcáról az autóba egy Ivett, meg egy Tomi. Ez így hirtelen öt darab jó minőségű premis, és akkor még Nóra-Dóri-Vivi Nagyvázsonyban komplett kimaradt. Jelzem, mi ott voltunk... :)
A fentebb említett taliándörögdi tápoldáról még szólni kell. A szolnoki főiskolások üzemeltették, nagyon lelkesen, nagyon profin, és olyan étkekkel, hogy le a kalappal! A sörrétes nevű terméküket kötelességemnek éreztem megkóstolni, és a szöveges értékelésben valahol az "igen jó" és a "parádés" között helyezkedne el, a borrétesre viszont már nem nagyon van szó. Az egy álom, rétes kivitelben.
Program-foghíjasság ide vagy oda, azért az Amadinda koncert önmagában is megérte a kétszer száz kilométer autókázást. Az a négy fickó őrült. Ez fix. De amit az egymillió hangszerükön művelnek, azt rajtuk kívül a világon senki más nem tudja, az is biztos. A mi Virágunkban persze pont akkorra merült le a duracell, úgyhogy ő egy komplett ütőskvartett koncertet ölben átaludt. Ez is teljesítmény.

Tragikomédia

Oly mértékben mosolyogtam, mikor ezt néztem, hogy kilötyögött a söröm. Egyszerre értettem meg a tragikomédia és a sírva vigadás fogalmát... :) (Az példul, hogy "Norbi szumós lett", az nagyon brutál!)
Plusz perpill egy zombi feje matyóhímzés az enyémhez képest, mer' megint shopping day nevű extrém sportba keveredtem Szombathelyen. Tavaly is volt ilyen sokkom, a fíling ugyanaz.
Szerencsére még délelőtt a Kalandváros nevű helyen kezdtünk, mert véletlenül harminc fok alatt volt a napi csúcs, és ki lehetett mozdulni a házból. Régen játszótereztem ekkora nagyon jót. Ha Szombathelyen jársz, ki ne hagyd!
És ha már az időjárás (Let's talk about the weather!): valamelyik nap megint melegrekordot döntöttünk (neeem, nem a "Büszkeség Napján"...), és valahol 41,9 fok volt délután. Asszem erre szokta mondani Zoltán bácsi, a zalaegerszegi lelkészünk, hogy a Jóisten humora. Merthogy drága jó Mennyei Atyánk! Most az az egyetlen tized fokocska olyan nagy fáradtság lett volna? És akkor mondhattuk volna, hogy "42!". Egri Tomi! Hát hagyhatjuk ezt szó nélkül?!?
Na jó, ez azért mellékszál. Minthogy ez az egész blog is az...

Asztafú!

Ezt korábban sűrűbben mondogattuk, mostanra kicsit kikopni látszik a közös szótárból. De lehet, hogy már csak indokolt esetben használjuk. A mostani abszolút indokolt eset, úgyhogy: asztafú!
Adott egy nyolcszáz lelkes zalai falu, dombok, völgyek, festői környezet, amit akarsz. Van neki faluháza is, persze, és szigorúan a kocsmával egy épületben, ahogy kell. Ha pedig faluház, akkor oda időnként kultúrprogram kell, nem is vitás. Ettől még senki nem kiáltana asztafúért, de amit július elején sikerült öszehozni, azért az olyan, mint a többszörös feleséggyilkos: párját ritkítja...
Van a falunak egy Tibikéje (polgári nevén Bödőcs Tibor, magyar szakos egyetemi hallgató), aki pár éve a fejébe vette, hogy ő humorista, és azóta a Dumaszínház nevű helyen, meg egyszer-kétszer a Fábry-show-ban bizonyította, hogy tényleg. Nos, ő hozta el a stand up comedy műfajában utazó cimbijeit egy baráti borozgatós hétvégére, és ha már úgyis arra járnak, hát felléptette őket a mondott műintézményben. Exkluzíve, csak a falu lakóinak szólt a program, meg sem hirdették sehol. Ők tizenketten rittyentettek egy helyre kis három és fél órás műsort. A végére már rendesen fizikailag fájt a nevetés. Volt a trabantos gyerek (Lóránt Barnabás, Trabarna; tudod: "most a tutitutituti...", meg "redná...rednárednáőőőőőő"), a klasszikus trabant-wartburg-zsiguli vonallal, meg egy-két újdonsággal, mint a jetski vagy a Subaru Impreza); volt a Beliczay Balázs, akit ti is szoktatok idézgetni, meg aki asszem Dóri révén az osztályhonlapra is felkerült, mint fórumbejegyzés (komoly dicsőség :) ), és aki jobban beszél a Baló meg a Viktor hangján, mint a Baló meg a Viktor; volt a Litkay Gergely, aki egy nagyon ismert humorista ("Litkay Gergely vagyok, nagyon ismert humorista... Ezt elsősorban azok kedvéért mondom, akik nem ismernek..."); és hát a Tibike, aki abszolút hazai pályán lépett fel, azzal fokozva-súlyosbítva, hogy az összes figura, akikről a műsorai szólnak, ott ült a teremben.
Meg ott volt Fábry mester is, a maga személyes valójában, meg ott volt Badár professzor is, aki (Tibike mellett) a legnagyobb király. Pont.
Egyetértünk, hogy aszatafú?

Kontroll 2.

Halló, valaki űberfontos producer Hollywoodban! Itt van egy tuti kis forgatókönyv ötlet. Garantált blockbuster, részesedést a számlámra kérem utalni.
De most tényleg: nem zseniális? :)


(Valamiért rossz-axik a link, úgyhogy lehet, hogy csak Ctrl+C, Ctrl+V módszerrel fog menni:

http://www.indohaz.hu/rovatok/hir/hvavasut/villamos070627/

Forrás: indohaz.hu)

"Gruppengimnastik mit Norbi und Réka!"

Na ja! A zalakarosi élményhömpöly-fürdő sem ismer ám határokat, ha hangulatfokozásról van szó!
Mondjuk én az egy órás vízitorna első öt perce után döntöttem úgy, hogy köszi, pedig ott még nem is volt Norbi. Aztán délután jött a mester maga: gruppengimnastik mit Norbi, a hangosbemondó szíves közlése alapján. Jelentem, láttam a mestert, de a foglalkozástól azért gondosan távol tartottam magam (aki Juci néninek beárul, a halál fia!).
Ehhez azért tudni kell, hogy Barna kollégával két évvel ezelőtt egy osztály(érettségi-utáni-erősen-levezető-jellegű)tábor során, egy horvátországi tengerparti kempingben belekeveredtünk egy ilyen aerobikos történetbe. Bevállaltuk, megcsináltuk, pedig már akkor sejthettük volna, hogy rossz döntés volt, amikor mondták, hogy hajnali kilenckor kezdődik! Tényleg végigugráltuk böcsülettel - vizuális típus vagy...? :) - azt a háromnegyed órát, de utána az életkedvünk egy zombiéval volt összemérhető. Akkor fogadtuk meg, hogy ilyet ezentúl maximum tévében, fotelből, sörrel a kézben. Norbi (und Réka) ide vagy oda: sikerült betartani a fogadalmat.

Magánügyi blogmegmondás

Nyár van (nagyon helyesen), vakáció, ráérés. Elvileg lehetne folytatni a tavaly elindított blogcsírát.
Gyakorlatilag meg majd meglátjuk.
Egyelőre több hetes lemaradás van már az (újra)indulásnál, ezen próbálunk most faragni.
Csakhogy akkor meg belassul a szakdolgozat-projekt, ami eddig se dübörgött valami nagyon.
Holott a nyáron szépen, fájdalommentesen meg kéne születnie. De hát olyan messze még a beadás, nekem meg a határidő a legfőbb múzsám, szóval úgy tűnik, egy kis blogolás bele fog férni.
Főleg most, hogy pár hétig internetes házban lakunk.
Úgyhogy: Apa! Kezdődik!