Boltos bácsi

Az is voltam a héten. Szoktam emlegetni szűkebb körben, hogy itt Búcsúszentlászlón a mami (aki a pulyáknak mami, nekem meg az anyukám) a boltos. Faluhelyen ez a szerver megfelelője. Ha itt vagyunk, értelemszerűen besegítünk. Ez manapság ki szokott merülni az árubeszerzésben, mert valahogy a hajnali kenyér-tej rakodás romantikájára már nehezebben érzek rá. Most viszont úgy adódott, hogy be kellett állni a pult mögé, nem volt kecmec. Huh! Nem is az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem hogy alacsonyan van a kerítés... Kedvenc vevőm lett az a masszív alkesz néni, aki amúgy jogász volt fénykorában, de most már szinte csak kannás borér' mozdul ki otthonról; nálam is vett négy litert, aztán fizetés közben precízen idézett a két évvel ezelőtti tévés matekos előadásaimból...
Tegnap meg falunap volt, azám! Persze ez csak a magamfajta városi ficsúroknak nagy szám, de engem lenyűgözött, az biztos. Vendégművészek, kontra helyi erők. Csak a legdurvábbat hadd említem meg, mer' sokkoló volt. Közeli faluból érkezett a "Crazy Mothers" formáció, hogy táncoljon nekünk. Az együttes össz-életkora meghaladta a négyszáz évet, össztömege pedig az egy tonnát. Tizen voltak...

Délelőtt három óra...

...van éppen. Húsz perc a fejadag a netsátorban, úgyhogy bele kellene húzni. Nem fog menni. A fejemből alig látok ki, nemhogy még relatíve értelmes mondatokat faragjak. De tavaly hagyományt teremtettem (magamnak főleg): posztolni kell a Szigetről. Japán dobzenekar (tizenketten csépelték a bőröket, zömmel csajszik), Quimby, 30Y, Emil.rulez, hogy ilyen trendibbeket is említsek. Ezek voltak meg nagy vonalakban. Meg egy aggasztóan fiatal lengyel klezmer banda. Zsidó lakodalmas zene lengyelül a Roma Sátor nevű színpadon. Tombol a multikulti. Meg két Dumaszínházas arc (most már vadászom őket). Na, ők kutyarosszak voltak. Még mielőtt úgy tűnne, hogy ez itt nonstop kéjhömpöly. Lehet sajnálni. :)

Kinizsi

Pénteken ilyen nevű vár Nagyvázsonyban, szombaton ilyen nevű soproni sör Bükön. Egyik jobb, mint a másik.
A pénteki Völgykaland nem indult teljesen zökkenőmentesen, ami azt illeti. Tapolca előtt nem sokkal focuska lényegében elengedte az ő kipufogóját. Hát, sportosabb lett a motorhangunk, az egyszer biztos! Aztán begurulva Tapolcára - kevés ilyen számomra ismeretlen város van a Dunántúlon - nagyjából az első ház egy kipufogószerviz volt... Már nem nagyon emlékszem, milyen lehet ateistának lenni, de egy efféle gyorssegély után annak is maradni, az biztos kizárt dolog. :) Öt rugóba fájt a kitérő, meg két elvesztegetett órába, de legalább focuska jól van, köszöni szépen.
Ha majd egyszer téged is beszippant Kapolcs és környéke, egy apró praktikus tanács: ne az első napon menj! Picit még nyers, picit még képlékeny volt a dolog. A programcsinálók leginkább fekszenek a fűben, és várják, hogy nagyjából maguktól felépüljenek a helyszíneik. Viszont ex-premisek is vannak köztük. Hogy ez most ront vagy javít a helyzeten, azt nemtom... :)
Mindenesetre alig parkoltunk le egy óvodaudvarból átképzett alkalmi vendéglő mellett Taliándörögdön, máris egy Zsolti integetett ránk, talpig szakácsruhában. Az utca túloldalán, valami meglehetősen "zöld" programhelyszínen, Panni és Peti magyarázta, hogy ők persze majd fognak bábozni erősen a gyerekeknek/-kel, csak még most rápihennek egy kicsit. Aztán már hazafelé, Kapolcson csodálkozott be az utcáról az autóba egy Ivett, meg egy Tomi. Ez így hirtelen öt darab jó minőségű premis, és akkor még Nóra-Dóri-Vivi Nagyvázsonyban komplett kimaradt. Jelzem, mi ott voltunk... :)
A fentebb említett taliándörögdi tápoldáról még szólni kell. A szolnoki főiskolások üzemeltették, nagyon lelkesen, nagyon profin, és olyan étkekkel, hogy le a kalappal! A sörrétes nevű terméküket kötelességemnek éreztem megkóstolni, és a szöveges értékelésben valahol az "igen jó" és a "parádés" között helyezkedne el, a borrétesre viszont már nem nagyon van szó. Az egy álom, rétes kivitelben.
Program-foghíjasság ide vagy oda, azért az Amadinda koncert önmagában is megérte a kétszer száz kilométer autókázást. Az a négy fickó őrült. Ez fix. De amit az egymillió hangszerükön művelnek, azt rajtuk kívül a világon senki más nem tudja, az is biztos. A mi Virágunkban persze pont akkorra merült le a duracell, úgyhogy ő egy komplett ütőskvartett koncertet ölben átaludt. Ez is teljesítmény.

Tragikomédia

Oly mértékben mosolyogtam, mikor ezt néztem, hogy kilötyögött a söröm. Egyszerre értettem meg a tragikomédia és a sírva vigadás fogalmát... :) (Az példul, hogy "Norbi szumós lett", az nagyon brutál!)
Plusz perpill egy zombi feje matyóhímzés az enyémhez képest, mer' megint shopping day nevű extrém sportba keveredtem Szombathelyen. Tavaly is volt ilyen sokkom, a fíling ugyanaz.
Szerencsére még délelőtt a Kalandváros nevű helyen kezdtünk, mert véletlenül harminc fok alatt volt a napi csúcs, és ki lehetett mozdulni a házból. Régen játszótereztem ekkora nagyon jót. Ha Szombathelyen jársz, ki ne hagyd!
És ha már az időjárás (Let's talk about the weather!): valamelyik nap megint melegrekordot döntöttünk (neeem, nem a "Büszkeség Napján"...), és valahol 41,9 fok volt délután. Asszem erre szokta mondani Zoltán bácsi, a zalaegerszegi lelkészünk, hogy a Jóisten humora. Merthogy drága jó Mennyei Atyánk! Most az az egyetlen tized fokocska olyan nagy fáradtság lett volna? És akkor mondhattuk volna, hogy "42!". Egri Tomi! Hát hagyhatjuk ezt szó nélkül?!?
Na jó, ez azért mellékszál. Minthogy ez az egész blog is az...

Asztafú!

Ezt korábban sűrűbben mondogattuk, mostanra kicsit kikopni látszik a közös szótárból. De lehet, hogy már csak indokolt esetben használjuk. A mostani abszolút indokolt eset, úgyhogy: asztafú!
Adott egy nyolcszáz lelkes zalai falu, dombok, völgyek, festői környezet, amit akarsz. Van neki faluháza is, persze, és szigorúan a kocsmával egy épületben, ahogy kell. Ha pedig faluház, akkor oda időnként kultúrprogram kell, nem is vitás. Ettől még senki nem kiáltana asztafúért, de amit július elején sikerült öszehozni, azért az olyan, mint a többszörös feleséggyilkos: párját ritkítja...
Van a falunak egy Tibikéje (polgári nevén Bödőcs Tibor, magyar szakos egyetemi hallgató), aki pár éve a fejébe vette, hogy ő humorista, és azóta a Dumaszínház nevű helyen, meg egyszer-kétszer a Fábry-show-ban bizonyította, hogy tényleg. Nos, ő hozta el a stand up comedy műfajában utazó cimbijeit egy baráti borozgatós hétvégére, és ha már úgyis arra járnak, hát felléptette őket a mondott műintézményben. Exkluzíve, csak a falu lakóinak szólt a program, meg sem hirdették sehol. Ők tizenketten rittyentettek egy helyre kis három és fél órás műsort. A végére már rendesen fizikailag fájt a nevetés. Volt a trabantos gyerek (Lóránt Barnabás, Trabarna; tudod: "most a tutitutituti...", meg "redná...rednárednáőőőőőő"), a klasszikus trabant-wartburg-zsiguli vonallal, meg egy-két újdonsággal, mint a jetski vagy a Subaru Impreza); volt a Beliczay Balázs, akit ti is szoktatok idézgetni, meg aki asszem Dóri révén az osztályhonlapra is felkerült, mint fórumbejegyzés (komoly dicsőség :) ), és aki jobban beszél a Baló meg a Viktor hangján, mint a Baló meg a Viktor; volt a Litkay Gergely, aki egy nagyon ismert humorista ("Litkay Gergely vagyok, nagyon ismert humorista... Ezt elsősorban azok kedvéért mondom, akik nem ismernek..."); és hát a Tibike, aki abszolút hazai pályán lépett fel, azzal fokozva-súlyosbítva, hogy az összes figura, akikről a műsorai szólnak, ott ült a teremben.
Meg ott volt Fábry mester is, a maga személyes valójában, meg ott volt Badár professzor is, aki (Tibike mellett) a legnagyobb király. Pont.
Egyetértünk, hogy aszatafú?

Kontroll 2.

Halló, valaki űberfontos producer Hollywoodban! Itt van egy tuti kis forgatókönyv ötlet. Garantált blockbuster, részesedést a számlámra kérem utalni.
De most tényleg: nem zseniális? :)


(Valamiért rossz-axik a link, úgyhogy lehet, hogy csak Ctrl+C, Ctrl+V módszerrel fog menni:

http://www.indohaz.hu/rovatok/hir/hvavasut/villamos070627/

Forrás: indohaz.hu)

"Gruppengimnastik mit Norbi und Réka!"

Na ja! A zalakarosi élményhömpöly-fürdő sem ismer ám határokat, ha hangulatfokozásról van szó!
Mondjuk én az egy órás vízitorna első öt perce után döntöttem úgy, hogy köszi, pedig ott még nem is volt Norbi. Aztán délután jött a mester maga: gruppengimnastik mit Norbi, a hangosbemondó szíves közlése alapján. Jelentem, láttam a mestert, de a foglalkozástól azért gondosan távol tartottam magam (aki Juci néninek beárul, a halál fia!).
Ehhez azért tudni kell, hogy Barna kollégával két évvel ezelőtt egy osztály(érettségi-utáni-erősen-levezető-jellegű)tábor során, egy horvátországi tengerparti kempingben belekeveredtünk egy ilyen aerobikos történetbe. Bevállaltuk, megcsináltuk, pedig már akkor sejthettük volna, hogy rossz döntés volt, amikor mondták, hogy hajnali kilenckor kezdődik! Tényleg végigugráltuk böcsülettel - vizuális típus vagy...? :) - azt a háromnegyed órát, de utána az életkedvünk egy zombiéval volt összemérhető. Akkor fogadtuk meg, hogy ilyet ezentúl maximum tévében, fotelből, sörrel a kézben. Norbi (und Réka) ide vagy oda: sikerült betartani a fogadalmat.

Magánügyi blogmegmondás

Nyár van (nagyon helyesen), vakáció, ráérés. Elvileg lehetne folytatni a tavaly elindított blogcsírát.
Gyakorlatilag meg majd meglátjuk.
Egyelőre több hetes lemaradás van már az (újra)indulásnál, ezen próbálunk most faragni.
Csakhogy akkor meg belassul a szakdolgozat-projekt, ami eddig se dübörgött valami nagyon.
Holott a nyáron szépen, fájdalommentesen meg kéne születnie. De hát olyan messze még a beadás, nekem meg a határidő a legfőbb múzsám, szóval úgy tűnik, egy kis blogolás bele fog férni.
Főleg most, hogy pár hétig internetes házban lakunk.
Úgyhogy: Apa! Kezdődik!

Cipócímke

Nyári gyűjtés ez is, tavalyról. Indián hit szerint elraboltam a lelkét: lefotóztam. Nem lehetett nem megörökíteni. Logikus volna persze, ha négy napig ilyenen tartanálak benneteket, meg némi poshadt vizen, de beláttam: egy arcom van (olyan, amilyen :) ), minek azt beveretni már az első napon... Jut eszembe: az első napon nem is kaptok enni! Legalábbis tőlünk nem. Merthogy anyucitól viszont olyannyira bőségesen, hogy az teljes mértékben indokolatlanná tesz mindennemű szervezett étkeztetést. Ez volt a csütörtök. Pénteken reggel már közös tábori reggelit helyezünk magunkba, amit a hajnali kávészakkör oszlopos tagjaival szerzünk be vadászó-gyűjtögető (végső esetben bevásárló) életmódot folytatva. Ebéd: a tündérlányaink kennek nekünk szalámis kenyérkéket az útra, amihez vehetsz magadnak némi csokikát (hatékonyan csillapítja az éhséget, és sokkal kevésbé egészségtelen, mint amennyire finom), ha lesz útba eső - falusi közért, három betű, de nem ABC: bót... Este a 100 mm átmérőjű páncélosoké lesz a főszerep: főzelék forevör! (Például '94 nyarán Észak-Norvégiától Dél-Franciaországig vonatozgatva gyakorlatilag ilyeneken éltem; szerintem nagyon nyami!)
Szombaton (és vasárnap) a reggeli ugyanúgy megy (jön), mint pénteken, ebédre burkolsz lángost a strandon (vagy bármi egyebet; lehetőségek színes kavalkádja, ízek orgiája), estére meg főztök valami finomat a szálláshelyen Kati néni vezérletével (a "valami finomat", az a paprikás krumpli szokott lenni).
Vasárnap? Anya-vacsi este otthon, az fix. A többi kialakul.


(Hf.: Ki származik onnan, ahol a címke alatti kenyér kisült? Melyik híres, és mostanában sokat emlegetett amcsi-magyar bácsi híres fizikus és tudománytörténész apukája született ott? Ha anyukád (vagy - a legnagyobb titokban - apukád :) ) olvas Nők Lapját, akkor van esélyed a fődíjra.)

"Íjjaj, úgy élvezem én...

...a strandot!" Ami mondjuk így, ebben a formában nem igaz; nem vagyok az a kimondott bícsboj, szerintem szerencsére. De már a tavaly nyári blogcsírában is előkerült itt-ott, hogy a pulyákér' bármit és mindent: ha a fiatalság csobbanni szeretne, akkor csobbanni fogunk!

Ehhez a nagyon világhírű (és még annál is jobban büdös... :) ) bükfürdői Bükfürdő lesz remek terep. Ez a szombati nap egyetlen programja. Csakhogy oda el is kell ám teleportálni valahogy! Ebből kifolyólag valahol a nagyon késő éjjel és a nagyon kora reggel határán egy frisses-koraias ébresztésnek leszel begyógyult szemű gazdája, de járjon az a fejedben - ha lesz fejed... -, hogy vár a plázs! Táborbontás, reggelizés valamilyen sorrendben, de egyaránt tempósan. A súlypontunkat busszal helyezzük át Kőszegről egy Csepreg nevű kedves városkába (kábé annyira város, mint Tura meg Veres, csak kisebb), valami ifjúsági turistaházba, ahol csak mi leszünk, és nem kell sátrat varázsolni magunk köré. Épp csak lecucc-fölcucc, aztán már tényleg tűz a víz alá. Busszal.
(Az információ hatalom; legyél hatalmas: buszmenetrend.)

A strand bejáratánál meg kéne próbálni 16 éven aluli csoportnak látszani: egy-két jégkrémmel beljebb lennél, ha sikerülne, és hát tényleg határeset vagytok. Cumi a szájban talán túlzás volna, de egy szolíd, kultúrált, rendezett viselkedés esetleg nyomhat a latban. És ha már itt tartunk: bent is. Szoktál szülők nélkül, cimbikkel strandolni? Csordában se vagy flúgosabb, mint családban? Ha a válaszaid a kérdések sorrendjében "Nem" és "De", akkor ezt a napot töltsd inkább a plédem szélén... És itt egy pillanatra kimondottan a kedves szülőkhöz szólok, amikor azt mondom, hogy
Kedves Szülők! Az osztálykirándulás szombati fő programja strandolás lesz. Ez az ún. "szabad program" kategóriába tartozik, ami azt jelenti, hogy fokozottan apellálok a tanulók szabálykövető magatartására, mivel fizikailag lehetetlen, hogy valamennyiüket folyamatosan szemmel tartsam. Kérem a segítségüket: hassanak oda lassanként félérett, de már semmiképpen sem serdületlen gyermekükre, hogy felelősen (magáért is és a többiekért is) viselkedjen. Köszönöm.

Este vissza a házba, búcsúvacsora, búcsúalvás...

folyt. köv.

Kéktúra, tortúra...

3. csepp: péntek

Az eredeti koncepció ugyebár az volt, hogy nyaranta, szakaszokban végigsétálunk az Országos Kéktúra útvonalának a nyugati végektől hazáig (legyen ez most az egyszerűség kedvéért Gödöllő) tartó szakaszán. Csak aztán az én drága fiatal ápoltjaim rájöttek, hogy a vándortábor az azt is jelenti, hogy hátamon a házam, úgyhogy pillanatok alatt borult az alapgondolat. Sebaj: legalább kiderült - ha eddig nem lett volna nyilvánvaló -, hogy velem azért lehet tárgyalni.

Viszont kirándulni mégiscsak jó, ebben értsünk már egyet!
Sétálni az erdőben, az jó.
("Fel, hehehe, le, hehehe" - mondaná Pom Pom)
Különböző kilátókból körbenézve konstatálni, hogy azért ez egy baromi szép ország, az jó.
Madárcsicsergést hallgatni, az jó - lenne, csak elnyomja az empéháromésféllejátszónkból kiáradó halálhörgés/tuctuc/nyáldizsi/egyéb. :) Ez van.

Így aztán a pénteket az erdőben töltjük. Elcaplatunk az Írottkőhöz, ami a Dunántúl legmagasabb pontja egyrészt, és a kilátó fele már átlóg Ausztriába másrészt. A végállomás Velem (naná, majd egyedül...). Onnan már buszozunk vissza Kőszegre, csuhaj!
Ellenkező irányból ugyan, de van egy leírás a túraszakaszról (félrenyomtam az előbb, és tóraszakaszt írtam; úgy se nézett ki rosszul :) ), itt ni.


folyt. köv.

De mi az a geocaching?

2. csepp: csütörtök délután

Cirka - és legjobb esetben is minimum - hat órás kéjhömpölyvonatozás után üdén, frissen és kívánatosan (de lehet, hogy mégis inkább szakadtan, koszosan és büdösen :) ) landolunk. Oké. A szálláshelyünk a Gyöngyvirág kempingben lesz. Nem csak a neve ilyen kis cuki, a honlapja is egészen kultúrált, egy pillantást esetleg megér. Az úton rosszalkodó gyerekeket, és tábort verünk. Utóbbit ti, előbbit mi Kati nénivel. A múltkori kémia termi ún. "fizika óra" alkalmával felmértem a felmérendőket, és az alábbi döntés született. Sátrat hoznak a következő pajtások (ezúton is hála és köszönet nekik):

Bogica (4 személyes)
Rékica (3 személyes)
Mónica (2 személyes - Kati néni fogja lakni)
Vivica (3 személyes, Deák Zsófié)
Dorkica (3 személyes)
Melindica (4 személyes - picit még kérdőjeles, szólj, ha mégsem oké)
Diaica (3 személyes)
Palcsóica (na jó, ez már mindennek a teteje) - 4 személyes
Egri Tomi (3 személyes)

Beköltözés után a délután a kultúráé. Ne húzd a szádat, a kultúra, az nem a kedvenc undortantárgyaidat jelenti, meg nem egy rakat rozsdás fémtárgyat vitrinben, meg nem molyirtószagú nyugdíjas teremőr néniket. És a csütörtök délutáni kultúrába bőven bele fog férni némi fagyi, esetleg egy-két sérült ragadozó madár*, vagy enyhe ízelítő ebből a geocaching (geokesing) nevű új hóbortból (sietek leszögezni: nem az én hóbortom, kábé annyit tudok róla, mint te), meg tán egy kis borkóstolás is, mer'hogy annak is kultúrája van.



*Tele van a világ manapság ezekkel az öko-bio-zöld dolgokkal. (Nekem speciel kiújul az arcidegrángásom, ha ezeket hallom emlegetni, mert ha némely lelkes öko-bio-zöld mozgalmáron múlna, akkor inkább belefulladnánk a kipufogógázba, de nem építenénk elkerülő utakat, mer' azzal feldúlnánk a verőköltő bodobácsok (népies nevén baszóbogár..., ha láttál már ilyet, akkor érted is az elnevezést, de ez most mellékszál) élőhelyét; vagy eltüzelnénk erőművekben mindent, ami a kezünk ügyébe kerül, fát, szenet, olajat, nejlonzacskót, bármit, de atomerőművet, azt nem engednénk építeni, mer' az ilyen fölrobbanós, meg minden, és amúgy is frusztrál bennünket, hogy gimiben kettesek voltunk modern fizikából; egyszóval szerintem a normális környezetvédő még a fehér hollónál is ritkább - a kivételeknek ezúttal is tisztelet.) Nézzük meg, hogyan lehet ezen a vonalon értelmesen, kultúráltan megszólalni. Mert amiről szó van ebben a témakörben, azért az fontos. Egy könnyed nyári osztálytábor-light persze nem a legalkalmasabb terep a fontoskodásra, úgyhogy csak nagyon módjával.

folyt. köv.

Időjárásfüggetlen Osztálytá_sör

Információcsepegtetés.

1. csepp: utazás

Június 14., csütörtök, hajnali hat, uszkve fél hét. Stirlitz (ezt csak a szüleitek értik) félkómásan próbálja beindítani a kávéfőzőt, miközben lázasan töpreng: kivegye-e mégis a hajegyenesítő kézikészüléket a pakkból, vagy ne vegye ki. Aztán kiveszi persze, mert ez is egy hepiendes történet.

A vonatunk hét óra harmincnyolc perckor indul Gödöllőről. Ha túl lassan találna közeledni, akkor Kristóf, Vivi, Móni és Martin egy szöges korbács segítségével próbálja meg komolyabb tempóra ösztökélni a masinisztát. :)

8.22: megpillantjuk Csikágó fényeit - beérünk a Keletibe (vagy nem)
8.45: átzötyögünk Kelenföldre - stílszerűen vonattal - elvileg negyed óra alatt
9.08: elfoglaljuk a szombathelyi gyorsot (nem gyros-ot...)
"Párizs az én Bakonyom" - Ady
"Átzúzunk a Bakonyon" - Én
Kalandfeladat: ülj össze olyanokkal, akikkel egész évben alig beszélsz, mer' más körökben mozogtok, mondjuk. Ki vagyok váncsi.
12.52 (no comment): Saturdayplace!!! (Savaria - latinul :) (Monitort nem szétverni!))
Bő negyed óra, amíg nem mozog a talajzat a lábad alatt, aztán
13.14: az egyetlen hivatalosan kalauz nélküli vonattal (a Palcsó-lelkületűek kedvéért: Bzmot-tal) irány Kőszeg. (26 perc, nem tétel.)

folyt. köv.

(Hogy most miért pont ez lett a forma? Miért pont blog? Konkrétan azért, mert csak. Tavaly nyáron már volt egy próbálkozás ebben az irányban, nem volt hosszú életű. Gondolom, ez se lesz az. És ez nem is olyan igazi, mint mondjuk egy webisztán, vagy egy lapanterarosa :), hanem ilyen speciális, szűk célközönségnek és -ről szóló.)